2013. december 30., hétfő

Népmese

Eccer volt, hó nem volt, olyan szar tél volt. Volt viszont egy olyan fiúcska, hogy Gábor. Ez a kisfiú olyan nagy kisfiú volt, hogy néha alig fért el. Egy nagyon érdekfeszítő betegsége volt: amikor aludt ez a kisfiú, akkor egyre nagyobb kisfiú lett, mert mindvégig növekedett. Olyan naggyá nőtte ki magát, amekkora még sosem volt azelőtt. Kinőtte az ágyát, de annyira, hogy már bele sem fért igazán. Nem szeretett emiatt aludni, sokat fenn volt éjszaka, reggel meg nyűgös volt szegény Gábor. Mikor kinőtte az ágyát, vett egy újat. De olyan batár méretű volt a teste, hogy nagy ágyat kellett vennie magának. De az olyan sok pénzbe került, hogy ételre már nem maradt szegénynek pénze. Ennek megörült kicsit, mert azt hitte, ha nem eszik, akkor majd megáll a fejlődésben. De akkorát tévedett, mint az az ember aki azt hitte hogy eccereggy az nem egy. Elment aludni, és az arca úgy megnövekedett, mint a többi testrésze. Eccer ez a fiju olyan nagy lett, hogy nem fért be a saját házikójába.

Felköltözött a hegyekbe, távol a civilizácijótól, hogy ne zavarjon senkit meg a hatalmas méretével. Olyan nagy volt már hogy azt túl hosszú lenne leírni, és az olvasó el se hinné nekem. Mivel Gábor nagyon nagy volt, ráadásul alvás közbe még nagyobb lett, olyan sokat forgolódott álmában, hogy a pénisze még így is elért a civilizált helyekre, és bizony megzavarták a forgalmat, ráadásul kocsik is karamboloztak mijatta.

Egyszer csak találkozott Kevinnel. Te vagy Gábor? Igen. Szija. Viszlát.

Gábor ebből a tanulságos beszélgetésből ráébredt, hogy nehéz döntés előtt áll. De nem volt más választása. Gábor megszabadult a péniszétől, hogy ne zavarja a civilizált emberek közlekedését. Nyissz. Volt-nincs fütyi.

És hogy mi ebből a tanulságosság? Aki este nő, az reggel se legyen férfi.

Viszontvágásra.